A ház a hagyományos vert fallal készült parasztházak egyik utolsó példánya a településen. A Gyalókai házként ismert épület, amely 1908-ban épült a Linkó-ér partján. Az épület építtetője és lakója ács volt, de foglalkozott állattenyésztéssel, földműveléssel is.

A Kalinkót lakodalmakkor sütötték és a helyi tátogatóknak (nézelődőknek osztották). A kelt tésztából készült kalácsot megfonták, majd kör formában összeillesztették. 

A templom feltételezhetően  már az 1310-es években állt. A XIX. században a templom álllapota teljesen leromlott, ezért újjáépítteték. 1890-ben szentelték fel az új épületet, melyben a titokzatos "Bereki Mária" szobrát is őrzik.

A levest a böjti időszakban főzték a kertben is megtalálható alapanyagokból. A helyi értékké nyílvánított levest ma is szívesen fogyasztják a helyi lakosok hagyományőrző rendezvények alkalmával.

1903. szeptember 3-án ádták át a három tantermes római katolikus leányiskolát. Emeletén az alapító szándékának megfelelően helyet kapott az Isteni Megváltó Leányainak zárdája, ahol a tanítónővérek éltek szerény körülmények között.

A szili búcsú a megyében egyedülálló módon őrződött meg formáját és funkcióját tekintve, köszönhetően a Szili Hagyományőrző Egyesület munkájának. A búcsúban eltáncolt „karéjra”, a „dústáncra”, a „rábaközi verbunkra” építkezve alkotta színpadra a szili búcsút Stoller Antal és Schwarczkopf Gyula 1986-ban.

Szili szereplők a cséphadaróval járt, ősrégi szili táncot mutatták be nagy sikerrel. A szili csépestánc kiemelkedik a rábaközi eszközös táncok sorából régiességével az előadásmódjával, valamint a magyar paraszt társadalom életében egykor betöltött nagy jelentőségével. 

KARÉJ?