Az 1930-as években alakult szili Bokréta alapító tagjai: Ádám Nándor, Kovács Béla, Kovács Zoltán, Budai Ernő, Bognár Bálint, Szabó Vilmos, Jakab Viktort, Szaradics József, Bognár Ernő, Szórádi József, Győri Vince, Jakab Imre, Ádám Gyula, Boncz József és Domonkos Kálmán.Szórádi József a Gyöngyös Bokréta egyetlen élő alapító tagja így emlékezik vissza az elmúlt 70 évre:
„Községünk itt a Rábaköz szívében gazdag hagyományokkal rendelkezik, melyet apáinktól, nagyapáinktól örököltünk. Ezek a hagyományok a XIX. századra nyúlnak vissza.

    Ilyen a szili búcsú, ami délután a templom előtt eltáncolt karéj néptánccal kezdődött, a dús tánccal folytatódott minden kocsmáig. A karéjt a céhslegények képezték. A céhbe kellett befizetni meghatározott összeget, amiből a zenészeket és a költségeket fizették. Az nem is volt szili legény, aki nem volt céhslegény. Ugyanez vonatkozott a lányokra is. Másnap, búcsú hétfőn hajnalban a céhslegények mentek perecet szedni a lányos házakhoz, ami a mai napig is népszokás.

    Falunk néptánc hagyományai között a következő táncok szerepelnek: a karéj, a dústánc, a rábaközi verbunk, a cséptánc és a seprűtánc. A cséptánc eredete fiatalkorom emléke. Amikor a cséplőbrigád nálunk rozsot csépelt, áldomáskor eltáncolták a cséptáncot. A seprűtáncot az idősek papucsban szokták táncolni.

    A harmincas évek közepén ellátogatott hozzánk szili búcsúkor egy magyaros külsejű, csizmás ember, aki felfigyelt a néptáncunk szépségére. Őt Paulini Bélának hívták. Ő volt az Országos Bokréta Szövetség elnöke. Nagyon megtetszett neki a szili néptánc, és felvett bennünket az Országos Bokréta Szövetségbe, majd felkérte az akkori iskolaigazgatót, Bogár Viktort a Bokréta együttes vezetésére.

    Paulini Bélát érdekelte a népviseletünk is, amely a következőkből állt: vászongatya, kék zsinóros mellény, kivarrt kötény, asztrigán sapka árvalányhajjal.

Ezek után alakult meg a Szili Gyöngyös Bokréta. Az első szereplésünk Szany községben volt, ahol dicséretet kaptunk.

1938-ban első királyunk ünnepén vettünk részt Sopronban.

1939-ben Budapesten is István király ünnepén léptünk fel a várban, majd a Vigadóban.

A következő évben Bogár Viktor vezető megbetegedett és meg is halt. Ezért az 1940-es évek elején engem kértek fel az együttes vezetésére. 1943-ban a Bokréta Szövetség versenyt hirdetett Sopronban, amire mi is beneveztünk. Paulini Béla bejelentette, hogy a legjobb szereplők jutalma tíz napos út Erdélybe. A versenyt megnyertük, a kirándulás tíz napja alatt olyan emlékeket szereztünk, amelyek egész életünkben elkísérnek.

A legszomorúbb, hogy a nagy tanítómesterünk a feleségével együtt a háború áldozata lett. Szelleme ma is él szívünkben, mert a hagyományok naggyá tétele érdekében áldozta fel életét.

A felszabadulás után hazakerülve hozzáláttunk a Bokréta újraszervezéséhez. 1946-ban Falunapot rendeztünk, ebben az évben táncoltunk Rajk László akkori miniszter úrnak, az ezt követő évben pedig Sopronban földosztó miniszterünknek, Nagy Imrének.

Kodály Zoltán is összehívta Kapuvár, Szil, Szany bokrétásait egy Sopronban rendezett műsorra. Ott is nagy sikert arattunk a cséptánccal.

Az 1950-es években a szereplésünk korlátozva lett az ismert okok miatt, a központunkat is feloszlatták. Néhány évig szünetelt az együttesünk szereplése.

1960-ban Szórádi Gyula tanár úr vette át a tánckar vezetését.”

    1978 szeptemberében alakult újjá Schwarzkopf Gyula vezetésével a tánccsoport Szili Hagyományőrző Néptáncegyüttes néven. Ekkor kezdődött meg a nagyszabású szervezőmunka, az állandó taglétszám toborzása, a gazdasági és tárgyi feltételek megteremtése. A közös fenntartásról és a támogatás mértékéről a megállapodást a gazdasági szervezetek 1979-ben írták alá. A megfeszített tempójú művészeti munka mellett a másik nagyon fontos lépés a jelmez- és az eszköztár kialakítása volt.

Az egyesület nagyon sok támogatást kapott. Akiknek volt rá lehetőségük, segítettek.

• az első ruhákat a szili konfekció üzem varrta
• az eszközöket a Termelőszövetkezet műhelyében készítették el
• a támogatók között sorolhatjuk fel szomszéd községeinket is pl. Sopronnémetit, Zsebeházát és Pálit, melyek még ma is segítik munkájukat

Az együttes fejlődését figyelemmel kísérte a falu lakossága. Minden műsoruk telt ház előtt zajlott. A kemény munka első jutalma az 1980-ban Nagykanizsán elért ezüst minősítés volt. Ugyanebben az évben, május 1-jén műsort szerveztek a faluban, melyre vendégként meghívták a kapuvári, a szanyi, az egyedi, a bogyoszlói és vági tánccsoportokat. Még ez évben utazhattak első külföldi fellépésükre, Szlovákiába, a Csalló Együttes meghívására.

1981-ben meghívták csoportjukat a Nemzetközi Duna-menti Folklórfesztiválra, majd júniusban elnyerték a Megyei Fesztivál vándorserlegét, augusztus 20-án pedig Budapesten szerepeltek nagy sikerrel. Szeptemberben az ausztriai Podersdorfban jártak. A két falu táncegyüttesét évekig tartó jó kapcsolat fűzte egymáshoz.

1992-ben végre teljesült a táncosok vágya: a sok munka meghozta gyümölcsét, Arany minősítést kapott a csoport március 12-én Keszthelyen. Ezt a fokozatot – nem kis büszkeséggel – azóta is töretlenül védik. 1982. augusztus 20-án “Szocialista kultúráért” kitüntetést adományoztak az együttesnek. Ez év nyarán a Hagyományőrzők Országos Fesztiválján az együttes nívó díjat kapott.

1986-ban a búcsút az eredeti hagyományok szerint rendezték meg a faluban, melyről a televízió “Szili Búcsú” címmel filmet készített és be is mutatott. Ezen a nyáron 14 napig Olaszországban, Szicíliában turnéztak.

A következő években jártak Spanyolországban, majd fogadták az Abanilla-i Santa Cruz Táncegyüttes tagjait, akik azóta már több alkalommal is jártak községünkben és a szili táncosok is többször ellátogattak hozzájuk.

Lengyelországban a “Hegyi népek fesztiválján” bronz fokossal jutalmazták az együttes produkcióját. Törökországban és Hollandiában is bemutatták hagyományainkat.
Több alkalommal szerepeltek a Néptánc-antológián, ahova minden évben azokat a csoportokat hívták meg a hagyományőrzők közül, akiknek produkcióját abban az évben a legjobbnak ítélték meg.

A kilencvenes években jó kapcsolatot építettek ki egy másik szlovákiai táncegyüttessel, Jókával. Számos alkalommal jártak náluk, ők is felléptek Szilban, Spanyolországban pedig egy közös turnén táncoltak együtt.

A táncegyüttes Győrben a nyaranta megrendezett Megyei Fesztivál állandó résztvevője. Ennek kapcsán a faluban is évek óta rendeznek Nemzetközi Néptánc Fesztivált, melynek keretében a nézők megismerkedhettek görög, török, ukrán, spanyol, kínai, ír együttesek tánckultúrájával is.
Egy ilyen rendezvény kapcsán ismerhettük meg a Szlovéniai Ptuj városából érkezett táncegyüttest is. 1993. év júliusában három napot tartózkodtak Szlovéniában, ahol Krány városában egy magyar est keretében mutathatták be műsorukat – két és fél órán keresztül – a Szlovéniai Magyar Nagykövetség képviselője jelenlétében.

Ezeket a szép sikereket, eredményeket nem érhették volna el a falu támogató segítsége nélkül.

„Zöld a búza, zöld az árpa, ráhajlik a kaszára, 

Szőke kislány, barna kislány hajladozik utána.

Sárga selyem rozmaringos masni van a karcsú derekán,

Jaj de szépen, jaj de szépen hajlik a marok után.”

 A művészeti neveléssel foglalkozó intézmények, szervezetek közül a legtradicionálisabb szervezet Szil községben az 1930-as években alakult táncegyüttes, a „Gyöngyös bokréta” mozgalom idején. Azóta hosszabb–rövidebb megszakításokkal, mindig volt a faluban hagyományőrző csoport.

Az együttes 1978-ban alakult újjá, 1989-től kezdődően egyesületi formában működik.

Tagjai elsősorban Szil községben fellelhető népi hagyományokat, szokásokat, táncokat jelenítik meg a színpadon.

A hagyományok felelevenítése megtalálható egyrészt a „szili Búcsú” című koreográfiában, amely felvonultatja a falu minden jellegzetes táncát, a gyermekek söprűjátékától a férfiak cséptáncán át a karéjig, mely egyben búcsúnyitó férfi körtánc is. A rábaközi perec népi kultúránk igazi értékei közé tartozik, ezt jelképezi a koreográfiába beépülő „perecszedés”.

A „szili arató” című koreográfia 2008. július 19-re, az Aratófesztiválra készült, melyet komoly gyűjtés előzött meg. Az előadásban minden úgy történik, ahogy annak idején aratáskor, mely embert próbáló nehéz munka volt, amit szó szerint „látástól – vakulásig”,  pirkadattól – napnyugtáig végeztek az emberek.

Az együttes 1982 óta „kiváló” minősítéssel rendelkezik, s ezt a címet 2008. október 11-én megvédte Budapesten a „szili Arató” c. koreográfiával.

Több rangos kitüntetést kapott magas színvonalú, hagyományápoló munkájáért.

Az elmúlt évtizedeken át tartó művészeti munka gyümölcse a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség legnagyobb elismerése: a Muharay Elemér Díj. Ezt a kitüntetést 2009. január 11-én vehette át egyesületünk Budapesten az Új Színházban, az Újévköszöntő címmel megrendezett hagyományőrző együttesek országos bemutatóján.

A táncosok számos nemzetközi fesztiválon szerepeltek sikerrel, így Spanyolországban, Hollandiában, Törökországban, Olaszországban, Lengyelországban, Ausztriában, Szlovéniában, Szicíliában és Szerbiában. A csoport állandó résztvevője a hazai néptáncfesztiváloknak, a környező falvak falunapi ünnepein pedig színvonalas kulturális programmal szórakoztatja a közönséget.

Kétévente – falunap keretében – nemzetközi néptáncfesztivált is szervezünk abból a meggondolásból, hogy községünk lakói ismerjék meg más népek, nemzetek tánckultúráját is. Elsősorban azokra az idős emberekre gondolunk, akik már nem nagyon utaznak országunk határain túl, ezért nincs lehetőségük  az adott ország kultúrájából ízelítőt kapni. A fesztivál célja dicsérendő, a gazdag magyar folklór bemutatása és megőrzése mellett ugyanis fontos, hogy a különböző országokból érkező amatőr művészek fokozzák Győr-Moson-Sopron megye, illetve a Rábaköz szívében található Szil község kulturális vonzerejét.

Az egyesület célja a résztvevő tagok közösségi életre, a személyiség pozitív irányba történő nevelése, társadalmi öntevékenység kibontakoztatása néphagyományaink megőrzése mellett.

A csoport fontosnak tartja, hogy legyen felkészülve arra, mikor eljön az az idő, hogy a falusi embernek is elég lesz a napi 8 órás munka a megélhetéshez. Legyen igényük a kultúrára és a falusi kultúrházak, együttesek ne sorvadjanak el anyagi és erkölcsi támogatás hiányában.

Az egyesület minden héten pénteki napokon tartja próbáit 20,00 órától 23,00 óráig. Tagjainak száma 60 fő, melyben táncolnak 15 éves kortól a 82 éves korig. Együtt táncol gyermek, szülő és nagyszülő. A művészeti vezető Schwarczkopf Gyula, aki a szakmai munkát irányítja.

Elmondhatom, hogy egyesületünk abban a szerencsés helyzetben van jelenleg, hogy a művészeti alapiskola továbbképzősei (középiskola 9-11. osztályosok) már ebben a közösségben is dolgoznak. A tapasztalatok apáról fiúra, anyáról leányra szállnak, öröklik őket a generációk, hisz a 82 éves Tibor bácsi is unokájával együtt táncolhat.

A tánc szó hallatán a legtöbb embernek a mulatozás, a jókedv, a derű jut eszébe. Hiszen a tánchoz alapvetően olyan lelkiállapot szükséges, amely képes elfeledtetni a mindennapi gondjainkat, az élet kisebb nagyobb nehézségeit. Ráadásul a tánc sohasem öncélú, és mit sem ér, ha nem társaságban művelik.

Ezek a közösen tanult és nemzedékről nemzedékre örökített tapasztalatok jelentik a köteléket a közösség tagjai között. A közösség tagjai nemcsak beállítódásaikban hasonlók egymáshoz, hanem a célokban is amelyeket el kívánnak érni. Céljaik fokozatosan állandóvá válnak, s mintaként szállnak nemzedékről nemzedékre, vagyis a nemzedékek tagjai egymásnak tovább adják kultúrájuk elemeit. A tevékenységcsere során az új generációk az előttük járók helyére lépnek, átveszik addigi eredményeiket, majd azokat továbbiakkal toldják meg.

Eredmények között említhetem, hogy a közösség túléli az egyes embert, megőrzi a közösen szerzett tudást, és ezzel lehetővé teszi a kultúra fejlesztését a következő generációnak.

Egyéni eredmény pedig az, hogy az egyén beilleszkedik a közösségbe, s miközben beilleszkedik, kialakul személyisége.

A rábaközi faluban a hagyományőrző együttes már évek hosszú sora óta felvállalja a közösségi élet folyamatos szinten tartását a néphagyományok megőrzése mellett.

Szórádi Gusztávné

Hagyományőrző Egyesület elnöke