Tóth Ede (született Tóth Ferenc) Szil községben látta meg a napvilágot, 1911. április 27-én, Juhos Terézia és Tóth Sándor gyermekeként. Édesapját, aki molnárlegény volt, az egyetlen gyermek már 18 hónapos korában elvesztette. Anyját a kenyérgondok Pestre küldték, így a gyermek Ede a nagyanyjára maradt. Pár év múlva az Ő halála után keresztszüleihez – Szalay Viktor és Juhos Rozina – került, s az Ő gyermekeikkel együtt nőtt fel. A negyedik elemi elvégzése után anyja Pestre vitte, s a Barcsay-utcai gimnáziumba íratta. De ide csak hat hétig járt, mert betegsége miatt visszatért szülőfalujába, ahol az elemi iskolát folytatta. Az elemi elvégzése után a kőszegi rokonaihoz került, s az ottani bencés gimnázium tanulója lett. A minden reggel minisztráló gyermek lelkében itt kezdett alakulni vallásos élete. Három évet járt Kőszegen, majd Pesten további hármat, s 1928. augusztus 16-án belépett Szent Ferenc rendjébe, ahol az Ede szerzetesi nevet kapta. Anyja ugyan ellenezte, de végül fájó szívvel beleegyezett fia választásába. 1929. augusztus 17-én egyszerű fogadalmat tett, s utána Pápán a bencéseknél befejezte középiskolai tanulmányait. Teológiai tanulmányait Szombathelyen kezdte 1931-ben, s itt tett ünnepélyes fogadalmat 1932. augusztus 18-án. Még ez év szeptember 12-én rendje kiküldte az észak-franciaországi Mons-en Baroeul-ba, a ferences missziók szemináriumába, tanulmányai folytatására és a francia nyelv elsajátítására. Pappá szentelése 1934. július 8-án volt. Első miséjét szülőfalujában mondta. Néhány hetet töltött hazájában, majd visszatért Mons-en Baroeul-ba, de megbetegszik, ezért 1935. augusztus 1-én betegen haza hozzák. Hamarosan a Budakeszi szanatórium lakója lett, s itt halt meg tüdőbajában 1936. február 19-én. A Ferencesek kriptájában, a Kerepesi úti temetőben van eltemetve.
Tóth Ede első versei 1930-ban jelentek meg az Ifjúság-ban, mely a szombathelyi ferences teológusok lapja volt. Versein kívül írt elbeszéléseket és egy tanulmányt a breviárium himnuszairól.
Tóth Ede 25 évet sem élt, és ezalatt az idő alatt maradandót alkotott verseivel és himnusz fordításaival. Kortársai szerint kedves, szeretetreméltó egyéniség volt, melyet költészete is bőven igazol.
Szülőfalujában a természet szeretetét, a falusi élet eredetiségét kapta alaptőkéül, melyről nem feledkezett el szólni verseiben sem.
Mennyi mindent alkothatott volna még, ha írói pályája nem csak rövid öt esztendőre terjed!
A versnek a mai kenyérért öldöklő világban nem jó sora van. De akik éppen azért, sőt annál inkább szükségét érzik annak, hogy az önzésnek marakodásából a lelki báj és önzetlenség szigetére, oázisára meneküljenek, azok örömmel fedezik fel P. Tóth Ede verseit.
A költő születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából a Szili Egyházközség P.Tóth Ede: Az eltört hárfa című kötetének kiadását kezdeményezte, melyhez bárki hozzá juthat a helyi templomban.
Részlet a verseskötetből:
Rábaközi kis falumba…
Világjáró koldusdiák, kóbordalos lettem,
Rábaközi kis falumtól messze keveredtem,
Mégis, amíg fáradt lábbal a világot járom,
Rábaközi kis falumba hazavisz az álom.
Mikor csendben, áhítattal a templomba lépek
S felhangzik a dómokban a trillás, cifra ének,
Eszembe jut – hej Istenem, máskép megy ez nálunk,
Mikor kicsiny templomunkba nagymisére járunk.
Este zúg a gyársziréna, füstfelhője szálldos,
Csupa lárma, csupa zsivaj, füstfelhős a város,
Eszembe jut: odahaza este van most, szombat,
S a toronyban kis harangunk estimára kongat.
Amikor az utcán járok és a zajos élet
Fest elémbe tarka-barka, ezerszínű képet,
Eszembe jut kis falumnak akácsoros útja,
A sor végén a keresztről Krisztus néz az útra.
Amikor az este eljön s kigyúl ezer lámpa,
Égő tűz lesz a nagy város, égigérő fáklya,
Eszembe jut kis falumnak csillagfényes estje,
Mosolyogva néz le a hold a virágos kertre.
Világjáró koldusdiák, kóbordalos lettem,
Rábaközi kis falumtól messze keveredtem,
Mégis, amíg fáradt lábbal a világot járom,
Rábaközi kis falumba hazavisz az álom.