Jeles napok, ünnepi szokások

    Népünk az esztendő egyes napjait különböző hagyományokkal emelte ki a dolgos hétköznapok egyhangúságából. Így alakultak ki a paraszti élet jeles napjai és ünnepei.

    A hagyományos paraszti kultúrában az ünnepeknek meghatározott rendje volt. Az egyházi év ünnepei adták a keretét a nép ünnepeinek. Ezekhez kapcsolódva alakultak ki a népszokások. A népszokásokban az emberek gondolkodásmódja, érzelemvilága és világképe tükröződött.

A különösen nagy egyházi ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd)  a hétköznapi élettől eltérő magatartást követeltek. Ünnep volt minden vasárnap.

    A naptári év szokásai a téli, tavaszi, nyári, őszi napfordulók köré csoportosulnak. A parasztember életében a tavasz, a nyár és a kora ősz a mezőgazdasági munkával teli időszak. Ezért télen és kora tavasszal találunk több ünnepet, népszokást. Nyáron és ősszel inkább a gazdasági élettel kapcsolatosan alakultak ki jeles napok. Voltak általános érvényű ünnepek, mások csak egy-egy közösséget érintettek. A szokások gyakorlásának célja a földművelés, az állattartás sikerének, az ember, az emberi közösség egészségének, boldogulásának, jövőjének biztosítása. El akarták hárítani az ártalmat, a rosszat, a rontó szándékot, melyet a hit, a rítusok, a hiedelemcselekmények segítségével akartak elérni.

    A közösség tagjainak egymáshoz való viszonyát, a család rendjét, a kis közösség erkölcsi illemét, a lakóhelyen belüli elrendezést, mindig is a szokások szabták meg. A szokásokban, hiedelemcselekményekben résztvevők az adott népszokás vagy hiedelem függvényében változnak. Vannak a falu minden lakójára kötelező normák, de léteznek korosztályokra, címekre, foglalkozási ágakra vonatkozó szabályok is.

    A népszokások leginkább a paraszti élet néhány olyan területén maradtak meg, amelyek a közösség számára életbevágóak voltak vagy elhanyagolt területeken, melyekre sem állam, sem egyház nem fordított különös figyelmet.

  1. KARÁCSONY HAVA

 

ADVENT

 

Az egyházi év Advent első vasárnapján kezdődik. Ez Karácsony előtt négy héttel van. Advent (adventus Domini = az Úr eljövetele) az eljövetel, a reménykedés ideje, megérkezést jelenti, Jézus születésére való várakozás, lelki előkészület ideje.

Ebben az időszakban tilos volt a zene, nem rendeztek bált, lakodalmat,  karácsonyig böjtöltek.

Advent Krisztus-váró hangulatát alapvetően meghatározták a hajnali misék, roráték.

Hajnali 5 órai harangszókor felkeltek az emberek, gyalog mentek a misére.

„Sötét reggeleken négyszögletes fából készült lámpát (gyertya volt benne) vittek szüleim a kezükben. Főleg az asszonyok mentek el a rorátékra,  a nagyobb gyerekeket is vitték magukkal. A templom padjai mindig megteltek. A régi ádventi énekeket énekelték: Betlehemnek őslakói,  Mennyből alászállott, Gábriel angyal küldetett.”

 

MIKLÓS NAPJA

december 6.

Miklós előestéjén Krampusznak öltözött legények járták a lányos házakat. A nagylányokat  jól elverték.

A kicsi gyerekes házaknál az apjuk, nagyapjuk, vagy valamelyik felnőtt rokon  öltözött be Mikulásnak. Láncukat csörgették, vesszőből font virgáccsal fenyegettek. A gyerekeket kikérdezték: „Tudsz-e imádkozni?, Jó vótá-e? Sokszor úgy megijedt a kicsi gyerek, hogy még az ágy alá is bebújt.” Ezen az estére ki kellett takarítani a cipőket, csizmákat úgy állították ki az ablakba. A szülők almát, diót, fügét raktak bele. Módosabb házaknál Szentjános kenyeret is tettek bele ajándékként.

Szeplőtelen fogantatás

december 8.

„Ezen a napon szentmisén vettünk részt és zsolozsmát mondtunk, mint minden Mária ünnepen.”

Luca napja

december 13.

 

A Luca név a latin lux=fény, fényesség, világosság szóval áll kapcsolatban.

A naptárreform előtt – 1582 előtt, amikor a Gergely naptár életbe lépett – Luca napjára esett a téli napforduló, ez volt az esztendő legrövidebb napja. Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanúhalált. „A magyar néphitben Luca alakja kettős, egyrészt kapcsolatos a legendabeli Szent Lucával, másrészt egy boszorkányszerű, rontó nőalakkal. Ez utóbbi kísértetszerű, jelenség, aki ezen az éjszakán az emberek és az állatok kárát okozhatja.”

Luca napjához számtalan szokás hiedelem kapcsolódik. Ez a nap tele van tilalmakkal, jóslásokkal, melyek a következő évre befolyással lehetnek.

Luca előestéjén a legények a lányos házakhoz mentek, szalmával, törekkel teleszórták az udvart, még a kutat is. Ezt a mondókát mondva:

            „Luca, Luca, kitty-kotty

            Ha nem adnak litty-lotty

Öreganyámasszony, jön a cigányasszony

Főzzön neki lencsét, meghoztuk a jószerencsét!

Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag!

Annyi libájuk legyen, mint réten a fűszál!

Annyi zsírjuk legyen, mint kútban a víz!

Olyan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerenda!

Olyan hosszú kolbászuk legyen, mint a falu hossza el meg vissza!”

A köszöntőknek szalonnát, kolbászt később pár fillért adtak. Ha nem adtak a háziak  semmit, akkor fenyegetőztek::

            „Ha nem adnak szalonnát átfúrom a gerendát!

Kendtek lányoknak akkora segge legyen, mint a kemence szája!

Egy disznójuk legyen, az is görhes legyen!

Akkora csöcsö legyen a lányoknak, mint a bögyögös korsó!”

„Másnap reggel vót dóguk az asszonyoknak az utcán, sőt sok helyütt még a kútba is beleszórták a szalmát, ha nem kaptak megfelelő alamizsnát, ami nekik érték. Tisztára összetakarították, nem szabadott elszórni, el kellett tüzelni ott bent a tűzhelyen, mert akkor elvitte a szerencsét”

A megkérdezett adatközlők közül Baracskai Gyuláné így emlékezik vissza erre a szokásra:

„Az elszórt szalmát össze kellett takarítani, a tyúkok alá tettük, hogy jól tojjanak.”

Luca napján nem volt szabad varrni, mert „bevarrják a tyúkok fenekét”.

„Luca napján reggel legelsőbe, ha asszony nyitotta be az ajtót a következő évre elvitte a szerencsét, de ha férfi jött szívesen be kellett tessékűni, megkínáni, mert az hozta a jó szerencsét. Emlékszem édesapám is tartotta. Nekünk be is bizonyosodott. Asszony jött, meg is döglött a lovunk, meg a csikója is a következő év tavaszán.”

Ezen a napon kezdték el a Luca szék készítését, mely a boszorkányok felismerésére szolgált.

Régen a béresek készítették az istállóban, mécsvilág mellett, részben szórakozásból. Karácsony előtt tizenhárom nappal kezdték. Minden nap egy-egy darabját készítették el, és csak faszöget használtak. Lassan készült. Még ma is mondják: „Lassan készül, mint a lucaszék”.

A lucaszékhez babona fűződött, aki erre az éjféli misén feláll, az meglátja az ördögöt, boszorkányt.

„Az éjféli misén a készítője ráállt és meglátta ki a boszorkány. Ha a boszorkány észrevette menekülni kellett. Eközben mákot szórt, míg a boszorkány összeszedi, addig elmenekülhet, nem tudja  megrontani.”

Luca naphoz férjjóslás is fűződik:

„A lányok almát hámoztak, de úgy, hogy ne szakadjon meg a héja. Ledobták ezt a héjat, amilyen kezdőbetűt formált, olyan kezdőbetűjű lesz a jövendőbelije”

„A férjhez menő lányok gombócot főztek. Ebbe papírokra legények neveit írták.

13 db-ot készítettek. Főzni kezdték, amelyik gombóc legelőszőr feljött a víz tetejére az mutatta  a jövendőbelije nevét.”

E szokások csökevényes formában még az 1980-as évek elején megtalálhatók voltak a faluban. Ma már megszűntek.

BETLEHEMEZÉS

A betlehemi játékok a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka.

Karácsony előtt 1-2 héttel  járták a betlehemesek a házakat. Több csoport is volt, mindegyiknél más szöveggel.

„Összefogtunk hárman, négyen, az iskolában összebeszéltünk. Elmentünk először a faluba majd a szomszéd községbe betlehemezni. Megvót a szöveg:

Köszöntünk:

– Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Elénekeltünk a Mennyből az angyalt és még régi karácsonyi énekeket.  A Zsaszkovszky imakönyvből tanultuk meg őket. Külön szólóének is vót, meg együtt is énekeltünk. Ilyen ének vót:

                        Új hírt csendült a fülembe az éjjel,

                        Keljetek fel hát pásztorok menjünk el,

                        Majd az úton beszélgetünk, Jézuskáról kérdezgetni csak menjünk.

                        Betlehemi istállóba érkeztünk.

                        Megtaláltuk akit régen kerestünk,

                        Mi örvendjünk, mi vigadjunk, a kis Jézus megszületett imádjuk.

Igen szép betlehemi házacskát készítettünk. Sok szentképpel kiragasztottuk. A vázat úgy csináltattuk, valamelyik asztalossal, akármilyennel nem mentünk el. Fából készült. Tornya is vót, Teteje fényes papír. A köszöntésért almát, diót, szalonnát kaptunk.”

A község egy másik lakója, Tengelics Jenő így emlékezett a betlehemezésre:

„Három-négy fiúcska pásztornak öltözött, kezükben vitték a fából készült betlehemet, amit előzőleg otthon készítettek el. A kis házikónak zsupteteje volt, a kicsi jászol, benne a kis Jézus, mellette Mária, Szent József, báránykák. Gyertyát is tettek bele, mit köszöntéskor mindig meggyújtottak.

Bekéredzkedtek:

-Szabad-e betlehemezni?

– Szabad! – válaszolták a háziak.

Énekelni  kezdtek és bevitték a betlehemet.

Előre lépett a kapitány:

              Kardot rántok, bojtárt járok

              Adjon Isten jő estét, mát itthon is vagyok

              Mikor jöttem völgyeken, hegyeken,

              Csak úgy pittegtek, pattogtak körülöttem a farkasok,

              De én nem ijedtem meg, mert derék bojtár vagyok.

              Ezen szavammal beszólítom kedves pajtásomat, a csikóst!

Csikós bejött fehér gatyában.

              Csikós vagyok az Alföldön semmi más,

              Ostor is van a nyakamba karikás

              Sarkantyúmat lovam vékonyába vágom,

              Átrepül az tizenhárom határon.

              Bojtár, azért nem lennék semmi áron,

              Hiszen apám sem ült két fülű szamáron.

              Odamentek a betlehemhez.

Bojtár:

             Ó ártatlan kis Jézuskám, hoztam a számodra három bárányt.

              Amíg jöttem völgyeken, hegyeken a farkasok megfojtogatták, de azért áldom a kis Jézuskát.

Csikós:

              Ó ártatlan kis Jézuskám, hoztam a számodra három kanna tejet.

              Ahogy jöttem völgyeken, hegyeken keresztül, a lábam megcsúszott, a tej kidült,
de azért áldom a kis Jézuskát.

Közösen énekeltek

Dicsértessék a Jézus Krisztus!  –  köszöntek a végén.

A háziaktól, pénzt, diót, almát, szalonnát kaptak.”

E szokás már nem él, az 1970-es évek körül szűnt meg.

A karácsony várás szép hagyománya a pásztorok és a kanászok köszöntése volt.

A faluba kétféle csorda volt, az „alsói” és a „fölsői”. Mindegyik a templomtól indult el. A pásztorok és a kanászok azon a részen köszöntöttek, ahol őrizték az állatokat. Házról, házra jártak, odamentek be akinek az állatai őrizték. A pásztorok ostoraikkal durrogattak, a kanászok kürtültek. Ahogy közeledett a karácsony egyre hosszabbra nyúltak az ostor pattogtatások, jelezvén, hogy közeleg a kis Jézus.

A házaknál mindig kaptak valamit.

SZÁLLÁSKERESÉS

Az 1993 évtől új szokás jelent meg az Adventi időszakban: a szálláskeresés.

Az Adventban a hívők megbeszélik egymás között, hogy az esti mise után melyik család viszi haza a Szentcsalád képet a templomból. Ezen az estén a család együtt  imádkozik és énekel. Másnap reggelig a háznál marad a kép.

„A esti szentmise végén a pap magasra feltartja a Szentcsalád képét. Közben éneklik a hívek:

Szállást keres a Szentcsalád,

De senki sincs , ki helyet ád,

Nincsen, aki befogadja,

Őt, ki égnek, s földnek ura.

Az idő már későre jár,

A madár is fészkére száll,

Csak a Szent Szűz jár hiába,

Betlehemnek városába.

Legalább ti jó emberek,

Fogadjátok a  kisdedet,

Házatokra boldogság száll,

Ha betér az égi Király.

Ne sírj, ne sírj Szűz Mária!

Ne menjetek ma sehova,

Szállásunkat mi megosztjuk,

Kis Jézuskát befogadjuk.

Az utolsó versszak éneklése közben odamegy  a soron következő családból az asszony és elveszi a Szentcsalád képet a pap kezéből. Mise végén hazaviszi és este a család együtt imádkozik a kép előtt.”
KARÁCSONY

Ádám, Éva napja – Karácsony vigiliája

december 24.

A karácsony megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, majd karácsonyi énekeket énekeltek.

December 24-e, karácsony vigiliája az ünnep előtti előkészület utolsó napja.

Ezen a napon kisebb gyerekek  bekopogtak a rokonok ajtaján és karácsonyi szent énekekkel kívántak békés ünnepeket. A fiúk a tarisznyájukba, lányok a kosarukba kapták az ajándékokat (almát, diót, mogyorót).

„A következő éneket énekeltem:

              Pásztorok álmotok légyen elég, íme ma született Jézus a  Messiás,

              Betlehemen kívül egy pici jászol az ő helye. Mit ír az Izaiás.

              Mennyetek el szaporán titeket fogad édesanyátok a Szűz Mária,

              Szeplőtelen keblein tifelétek epedve tekint pici drága fia.

              Nosza tehát seregek. Álmokat és gondokat félre tegyük

              Mennyei angyalok szent szavait sziveinkbe vevén oda elsiessünk.

              Mária édesanyánk zokog és fia fázik a durva és kemény hidegen

              Ott körülötte szerényen imádja a pásztorkirály s vele száz idegen.”

Késő este a falu éjjeli őre végig járta a falut és hosszú kürtjén fújt szép karácsonyi énekeket, az egész falu lakosságának boldog karácsonyt kívánva.

E napon szigorú böjt volt. Csak délbe ettek és tésztafélét. Az éjféli mise után lehetett húst enni, kocsonyát, kövesztettet.

Karácsony napján semmit nem lehetett dolgozni, csak az állatokat megetetni. Szentmisére mentek az emberek. Régen reggel 8 órakor a kismise és  10 órakor a nagymise volt. A  kismisére jobbára az asszonyok és a gyerekek, a nagymisére pedig a férfiak mentek.

E napon vendégségbe sem mentek. A család együtt ünnepelt.

Ma már e szokások közül egyik sem él, az 1970-es évek körül szűntek meg.

István és János napja

december 26-27.

December 26-án, karácsony másnapján az egyház Szent István első vértanút ünnepli. A falu hívő népe templomba ment. Senki nem dolgozott.

E napon a legények régi gyökerű imádságos köszöntőt mondtak István vagy János nevű rokonaiknak, barátaiknak:

„Ez örvendetes estét Isten megengedte érnünk. Többször is hogy megérhesse, kívánjuk Istentől, hogy Szent István (vagy Szent János) patrónusa, kinek nevét viseli, mentse meg minden veszélytől, ha őt híven tiszteli. Egészséggel, békességgel, víg napokkal megáldja, hervadhatlan koronával magát a Mennybe várja. Mink is áldást, békességet, sok szerencsét kívánunk, a köszöntést elvégeztük, jó éjszakát kívánunk!”

Az ünnepelt megkínálta a köszöntőket itallal, vagy pénzt kaptak.

A fenti köszöntőre a faluban már nem emlékeznek, valószínűleg ez a szokás az 1900-as évek elején szűnt meg.

Régi szokás volt még, hogy az együtt vigadók az utolsó pohár bor elfogyasztása előtt  ezt mondták:

„Igyuk meg Szent János áldását!”

Ez azt jelenti, hogy legközelebb is jó egészségbe találkozzanak egymással.

Aprószentek napja

december 28.

Heródes parancsára a gyermek Jézus keresésekor megöletett kisdedek szenvedéseit jelképezi ez a nap. Megvesszőzték a lányokat, szerencsekívánó, egészségvarázsló mondókákat mondtak.

A faluban a vesszőzésre emlékeznek, de a szövegére nem.

„Vékony vesszőből, csádéból (erősebb nád szerű növény) font ötágú vesszővel veregették a lányokat.”

Szilveszter – Újév

december 31.- január 1.

Az 1582 évi naptárreform  óta  naptári év vége és az új év kezdetét jelenti.

Szilveszteri és újévi szokások és hiedelmek  a szerencse elővarázslására, biztosítására, a várható bajok elűzésére, a gonosz lélek távol tartására irányultak.

Szilveszter este a templomba hálaadást tartottak. Bálba, mulatozni csak a hálaadás után mehettek az emberek.

A hálaadás után a templom harangjai egyszerre megszólaltak. Búcsúztatták az óévet.

Ezt a hagyományt a mai napig megtartják.

A hálaadás előtt is és után az 1960-as évekig egész éjjel  a bakter és a pásztorok  köszöntötték a lakosságot.

A bakter minden óra ütésre más és más szöveget tudott mondani. E szövegekre már senki sem emlékszik. Házról házra járt. A jó kívánságok után a gazda borral, pálinkával megkínálta és ajándékba szalonnát, kolbászt vagy pár fillért adott neki.

Szilveszter éjjelén a lányok a férjet jósló gombócot főzték. „Kilenc papírszelet közül, nyolcra fiúk neveit írták fel, a kilencediket üresen maradt. Meggyúrták gombócot és mindegyikbe egy papírszeletet tettek. A lobogó forró vízbe belerakták őket és lesték, melyik jön föl leghamarább. Ezt kihalászták és felvágták. Ha viszont az üres papíros dobódott föl elsőnek, ez szomorú hírt jósolt, hogy az új esztendőben még nem lesz kézfogó vagy lakodalom.”

Újév első látogatójának is férfinak kellett lenni, mert az szerencsét hoz. Még ma is van család, ahol e szokás él. A férfi korán átmegy a szomszédjához, hogy férfi érkezzen elsőnek és ne asszony vagy lány.

E napon munkatilalom volt.

Nem volt szabad baromfihúst enni, mert a baromfi elkaparja a szerencsét. Disznóhúst ettek, mert az előtúrja a szerencsét. E szokás még ma is sok háznál megtalálható.

  1. BOLDOGASSZONY HAVA

 Vízkereszt – Háromkirályozás

január 6.

Január 6. a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdőnapja.

Legismertebb szokásai:

– vízszentelés,

– házszentelés

– háromkirályozás.

Vízkereszt napján a pap a misén megtartotta vízszentelés szertartását. A szenteltvízből mindenki vihetett haza. Szerepe volt az ördög elűzésében, gyógyító cselekményekben.

„Ha valaki haldoklott,  szentelt vízbe fenyőágat vagy puspángot mártottak és ezzel szentelték körbe, hogy az ördögöt elűzzék.”

E napon történt az újonnan épült házak megszentelése is. A pap  két ministránssal kiment a házhoz és megáldotta a házat és benne lakókat. Megszentelt krétával a bejárati ajtóra felírta az évszámot és a Háromkirályok nevének kezdőbetűit: 19+G+M+B+53

Úgy vélték, hogy e felirat megvédi a házat a villámcsapástól.

Amikor Jézus a júdeai betlehemben megszületett, napkeleti bölcsek érkeztek hódolatukat kifejezni az újszülöttnek. Innen ered a január 6-i háromkirályozás.

9-10 éves fiúk jártak köszönteni. Fejükön süveg volt, az egyik fiú kezében kiugratható csillag.

A háromkirályozás szövegére így emlékeznek a faluban:

Beköszöntek:

-Háromkirályokat járunk, bejöhetünk-e?

-Igen.

-Dicsértessék a Jézus Krisztus!

-Háromkirályok napján, országunk nagy istápján, dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel.

– Kérjétek Szűz Máriát, kérje az ő szent Fiát, hogy bennünket megtartson az       ellenség ne ártson!

Szép jelen, szép csillag ….

Almát, diót, két-három féle ajándékot kaptak.

Ez a szokás a 60-as évek végén szűnt meg.

  1. BÖJTELŐ HAVA

 Gyertyaszentelő Boldogasszony

február 2.

Jézus Krisztust e napon mutatták be a templomba. Gyertyaszentelőnek azért nevezik, mert e napon a mise keretében körmenettel összekapcsolt gyertyaszentelő szertartást tartanak. Megszentelik a templom egész éves gyertyaszükségletét, valamint a jelenlevők által hozott gyertyákat. A szentelt gyertya, mint Krisztus jelképe, világ világossága. A népéletben számos alkalomkor megtaláljuk. Szentelt gyertyát gyújtottak a beteg ágyánál, gyóntatásnál, halálesetnél, ha dörgött, villámlott.

SZENT BALÁZS NAPJA

február 3.

Szent Balázs püspököt már a 6. században a torokbetegségek gyógyítójának tartották.

A legenda szerint megmentette egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt. Az édesanya hálából ételt és gyertyát vitt neki.

Ennek emlékére szokás a Balázs-áldás és a Balázsjárás.

A Balázs-áldás egyházi szertartás. A pap „V” alakban összekötött égő gyertyákat tartott a hívők álla elé és megáldotta őket.

E szertartás azt jelentette, hogy Szent Balázs megvédi őket a torokfájástól, torokgyíktól.

„A falu szegényebb rétege Szent Balázs napján köszöntővel járta a házakat, kettesével, hármasával. Papírcsákót papírsüveget készítettek, teleragasztották szentképekkel. A katonát játszó fiú kezében fakard is vót, és a csizmáján sarkantyút viselt.

Bekopogtak a házba és megkérdezték:

Szabad-e Balázst járni?

-Szabad.

Közösen énekelték:

                        Asszonynéném, legyen filis, menjen a padlásra,

                        Hozzon kolbászt, meg szalonnát a mi tarisznyánkba.

                        Lásd a nyársunk üres, a hasunk meg éhes,

                        Ne sajnálja a fáradságát, nekünk jól megfizess!

                        Asszony csald meg az uradat, vedd el keresményét,

                        Ne sajnálja megoldani a pénzes erszényét.

                        Lásd a nyársunk üres, a hasunk meg éhes,

                        Ne sajnálja fáradságát, nekünk jól megfizess!

                        Elmúlik a rövid farsang, de mi ne sirassuk,

                        Sirassák a lányok otthon maradáson.

                        Kinek a sok méreg miatt ráncos a pofájok.

Katona:

                        Állj félre barátom! Én is had beszéljek veled, majd meglássuk ki lesz köztünk a legvitézebb. (Összeveri a sarkantyúját).

                        Mikor én 1848-ban katona vótam, bóhák hátán lovagotam, legtöbb katonát levágtam.

Püspök:

                        Állj félre barátom! Én is had beszéljek veled, majd meglássuk ki lesz köztünk a legvitézebb. Mikor én 1848-ban püspök voltam, sok gyermeket megbérmáltam, azért nagy jutalmat kaptam.

Mondóka (katona mondja):

                        E világon kedves a huszár

                        Még a hadsereg előtt is győz, amerre jár.

                        Híres görbe sarkantyúja peng, érte minden honfi lánynak szíve zeng.

Huszár vagyok terengette, vékony karcsú és sudár

                        Nyalka, fürge, mint az ürge, lóra termett szép huszár.

                        A menyecskék rám nevetnek, de én rájuk sem tekintek,

                        Hosszú lánc, tüzes tatár, éljen a magyar huszár.

A háziak megköszönték, kolbászt, szalonnát, pénzt adtak a köszöntőknek.

Ma már ez a szokás nem él, a 40-es években szűnt meg.

FARSANG

A farsang vízkereszttel kezdődött és húshagyó keddig tartott. A tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése.

A farsangi jókedv a tavasz eljövetelén érzett örömnek volt a kultikus kifejezése. Nagy lakomákkal a természetet is hasonló bőségre akarták írni.

Ezen az időszakban a falunkban is minden vasárnap bálok voltak, mint a Gazdaköri, Tűzoltó, Iparos, Dalárda, Bokréta (tánc-és énekcsoport) bálok.

Ezt volt a lányok férjhezmenetelének, a lakodalmak, valamint a lánykérések ideje.

„Akinek nem volt olyan komoly , kinéztek egy másik valakit aki hozzávaló. Akkor fogadtak egy csoszogót, aki rokon, vagy keresztapa, vagy szomszéd volt. Elment ahhoz az illetőhöz, ahol meg akarják kérni a lányt, de előbb megkérdezi, hogy mit adnak a lányhoz. Mi lesz a juss. Hány mérős a föld. A csoszogó asszony vagy ember visszament a vőlegényhez. Megtanakodták lesz-e lánykérés vagy nem. A lányos háznál, ha férjhez akarták adni a lányt legközelebb amikor jött a csoszogó megadták amit kért. Volt akihez jó párszor elmentek “

Mivel  a böjt idején nem lehetett tartani lakodalmat, a legények megtréfálták a lányokat, akik ez ideig még pártába maradtak. Az ajtó elé farönköt, tuskót, boronát, gurgulát hordtak, hogy reggel ne tudjanak kijönni a házból. Vénlány csúfolót énekeltek:

                        „Elmúlt már a rövid (hosszú) farsang,

                        de mi ne sirassuk,

                        sirassák a lányok otthon maradáson,

                        kinek a nagy méreg miatt ráncos a pofájok.”

A farsang utolsó napjaiban, azaz farsang farkán már hétfőn elkezdték a mulatozást és kedd éjfélig tartott. Később már csak kedden volt mulatság.

Hamvazószerdán a katolikusok szigorú böjtöt tartottak, nem lehetett húst enni, e napon csak háromszor szabadott étkezni és egyszer jóllakni. Másnap, zabálócsütörtökön  ették meg a megmaradt húsokat, hogy ne maradjon semmi.

„Régen húshagyókedden éjfélkor meghúzták a harangot, hogy megkezdődött a böjt. Ezen a napon mindenkinél fánkot sütöttek. Másnap hamvazószerdán a pap a misén a hívek homlokára keresztet vetett hamuból és közben mondta: Emlékezz ember, porból lettél és porrá válsz.”

Szilban még az 1920 években húzták a górékatát. Egy szekérkerékre menyecskének  és férfinak felöltöztetett bábút erősítettek, akik ölelkeztek. Ahogy lóval húzták, forgott a kerék. Ezzel járták az utcákat.

A farsangi szokások jelentős része az 50-es években megszűnt.

A hamvazószerdai böjtölés és a hamvazkodás még mai is  így történik.

  1. BÖJTMÁS HAVA

Farsangot követően a húsvétig terjedő időszak a nagyböjt. Régen a 40 nap alatt egyáltalán nem szabadott húst enni. Később ez módosult. Hamvazószerdán, a nagyböjt minden péntekén, nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton volt  szigorú böjt. Ez időszak eledele volt a szalados és a prosza.

Egész böjtben a padláson „lézában” (vesszőből körben font oldalú katrocba) tartották a húst elzárva.

Gergely napja

március 12.

Gergely napjához időjóslások kapcsolódtak. Ha ezen a napon esett a hó azt mondták: „Gergely megrázta a szakállát.”

Sándor, József, Benedek

március, 18, 19, 21.

Meleghozó napok. „Sándor, József, Benedek, zsákba hozzák a meleget.” – mondást Szilban is mondták.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

március 25.

A katolikus egyház e napon emlékezik meg az Angyali Üdvözletről, Jézus Szentlélektől való fogantatásáról. Ezen a napon kezdték el a gyümölcsfák szemzését.

  1. SZENT GYÖRGY HAVA

 Húsvét

A húsvét mozgóünnep. Időpontja a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő  holdtölte utáni első vasárnap.

A keresztény egyházban a húsvétot 40 nap böjtölés, nagyböjt előzi meg. Ez hamvazószerdától húsvét vasárnapig tart.

A húsvéti ünnepkör a virágvasárnappal kezdődik, ezt követi a nagyhét, húsvétvasárnap és a húsvéthétfő.

Virágvasárnap a húsvétot megelőző vasárnap. A kereszténység virágvasárnap ünnepli Krisztus bevonulását Jeruzsálembe. A Biblia szerint ekkor a nép ruháikat, pálmaágakat terített, virágokat szórt az útra Krisztus lába elé.  Ennek emlékezetére tartják még ma is a virágvasárnapi körmenetet a templomban. Az 50-es évekig a körmenet a templomot kívülről kerülte meg. Ma a templomon belül tartják. A körmeneten a pálmaágakat barkával helyettesítik, melyeket a nagymise előtt szenteli meg a pap, majd kiosztja.

A hívek a virágvasárnap hazavitt szentelt barkát a gerenda mellé tették, hogy ne érje villámcsapás a házat.

A nagymise alatt a Passiót énekli a kórus 4 szólamra. A kórus 20-30 főből áll.

Nagyhét jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat.

– Nagycsütörtök liturgiája az utolsó vacsora felidézésével kezdődik.

Szentmise folyamán amikor megszólal a Glória – dicsőség a magasságban Istennek a harangok zúgnak, de egyúttal  el is hallgatnak. Azt mondjuk: „elmentek a harangok Rómába”. A nagyszombati húsvéti szentmiséig  nem is szólalnak meg.

Az 1950-es évekig ezekben a napokban csörgető gyerekek járták a falut. Erre így emlékeznek vissza:

„Mivel nem volt harang a falubeli gyerekek tologatós vagy kézi kereplővel jártak >>csörgetni<<. Hajnalban, délben, este és a mise kezdetekor kellett menni.

Kisebb csoportokba szerveződtek. A csörgető gyerekek miközben járták a házakat ezt mondták:

                        Csörgető gyerekek vagyunk

                        Tojásokat szedünk!

Azért, hogy a várt tojások számát hangsúlyozzák, kicsit tagolták a mondat második felét és ekkor már így hangzott. Tojást sokat szedünk!”

Az 1950-es évekig a templomban nagycsütörtök estétől nagypéntek reggelig virrasztás volt. Éjfél előtt az asszonyok, éjfél után a férfiak következtek. Minden katolikus család részt vett benne.

„A nagycsütörtök esti misén kerül sor az oltárfosztásra. Ez jelképezi, hogy Krisztus ruháiról megosztották a keresztre feszítés előtt. Ekkor a templom is minden ékességétől megszabadul. A szentmise után virrasztás következik, mely körülbelül egy óra hosszan tart. Ekkor emlékezünk a szenvedést vállaló Jézusra.”

 

– Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, az egyház nem mutat be szentmisét. Ekkor tartották a legszigorúbb böjtöt. Gyásznap, senki sem dolgozott.

Délelőtt keresztútjárás, délután  3 órakor Passió, majd szentsír-őrzés, szentsír-látogatás. A szentsírt régen a leventék, a tűzoltók, hívek őrizték nagyszombat estig. E szokás a mai napig meg van a faluban, azzal  a különbséggel, hogy a szentsírt a falu utcáinak lakói felváltva őrzik.

„Nagypénteken a kereszt-és a bérmaszülő a keresztgyerekeinek 4-4 piros tojást küldött.”

– Nagyszombat Jézus feltámadásának ünnepe.

Régen délelőtt tűzszentelés volt a templom melletti kertben. A szentelt barkákat, a karácsonyfákat égették el és a hamut használták a következő évben  hamvazószerdai hamvazkodásnál.

Később a tűzszentelés estére tevődött át.

Másik fontos nagyszombati szertartás a vízszentelés. A templom keresztelővízének a megszentelése.

A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. századtól az ételszentelés. A hívők húsvéti sonkát(sódért), kalácsot, tojást, sót, tormát visznek a templomba.

„A hússzentelést régen húsvét vasárnap reggel a 8 órai mise után tartották és csak délben ehettek belőle”

Ma ez a szertartás nagyszombaton délután van. A feltámadási körmenet után lehet belőle enni. A megszentelt étel maradékát, morzsáit nem lehet eldobni, csak elégetni. A csontokat az eresz alá dugták, mondván, hogy így védett lesz a ház a villámcsapás ellen.

Nagyszombaton késő délután került sor a feltámadási körmenetre.

Ma a feltámadási körmenet előtt kerül sor a tűz-és a vízszentelésre, valamint a hívek megújítják a keresztségi fogadalmukat. Majd megkezdődik az ünnepi szentmise.

A Glória felhangzása után a “harangok megjönnek Rómából”, megszólalnak a csengők, felhívnak  Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentmise után kerül sor a feltámadási körmenetre.

„A körmenet régen is, mint mai is ugyanazon az útvonalon haladt végig. A templomból indult el. Elől a keresztet viszik, majd a  zászlókat. Ezt az iskolás gyerekek, fiúk, lányok, majd  férfiak követik.  Ezután a ministránsok és az énekkar. A körmenetben ezt követően a legények viszik a Feltámadt Krisztus szobrát, majd a pap következik az Oltáriszentséggel a kezében.  A körmenet végét  az asszonyok csoportja zárja.

Népviseletbe öltözött négy legény vitte a feltámadt Krisztus szobrát. Amerre elhaladt a körmenet a házak  ablakaiban egy-egy gyertya égett.

A körmenet alatt a hívek húsvéti énekeket énekeltek. “

– Húsvétvasárnap a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Délelőtt szentmisére mentek a hívők.

Véget ért a nagyböjt, a hústól való tartózkodás.

Dolog tiltó nap volt.

– Húsvéthétfő régi szokása a locsolás. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja. A legények felkeresték a lányos házakat és meglocsolták őket. Ha a lányt az ágyban találták kútvízzel ébresztették fel.

A locsolás után a gyerekeknek pénzt, piros tojás adtak. A legényeket süteménnyel, itallal kínálták meg. A húsvéti tojást már szombaton megfestették a lányok. Többféle színben készültek. A vetés leveliből zöld, tintaceruza beléből lila, hagymából sárga, krepp papírból, céklából piros színűt festettek.

Locsolni csak délig járhattak a legények és a gyerekek.

Húsvéthoz kapcsolódik egy kedves játék is, a piros tojásozás. A lányok és a legények kimentek a rétre, ott játszottak. A lányok feldobták a tojást és mielőtt elkapták volna néhányat tapsolni kellett.

A fiúk másképp játszottak. A tojást 5-6 méterre maguk elé helyezték a földre. A cél az volt, hogy a kezükben tartott pénzt a tojásba dobják úgy, hogy az élével belefúródjon. Akinek sikerült jutalmul a tojást és a pénzt is megkapta. A távolságot játék közben fokozatosan növelték.

Fehérvasárnap a húsvéti ünnepkör zárónapja. Régen ezen a napon volt az elsőáldozás.

Ma a húsvéti szokások csak részben élnek a faluban. A locsolás szokása még van, de már csak az iskolás fiúk járnak a lányokhoz. A csörgető gyerekek sem jelzik az időt és a játékok is eltűntek. Az elsőáldozás sem fehérvasárnap van.

Szent György napja

Április 24.

Sárkányölő Szent György ünnepe. A tavasz igazi kezdete. Az állatokat e napon hajtották ki először a legelőre.

Márk napja

április 25.

A búzaszentelés napja.

Mise után a hívek körmenetbe mentek ki a faluvégén levő keresztekhez váltakozva, minden évben másikhoz, ahol a búzaföld volt. Itt a pap szenteltvízzel meghintette a búzavetést, imádkoztak, hogy a termés legyen jó ez évben. A szertartás után mindenki vitt haza néhány szálat. Az asszonyok az imakönyvükbe tették.

Napjainkban a körmenet csak a plébánia kertjébe megy ki. Az itt vetett búza kerül megszentelésre.  Hagyomány, hogy a hívek néhány szál búzát még ma is visznek haza.

  1. PÜNKÖSD HAVA

 Május 1.

Ezen a napon virradóra a legények májusfát állította annak a lánynak, akinek a legény udvarolt vagy tetszett neki. Ezen kívül a céhslegény csoportok saját kocsmáiknál állítottak májusfát.

A falunkban leginkább nyárfát választottak. Éjszaka vágták ki és virradóra titokba állították fel. A kérgétől megtisztított fa tetején meghagytak pár ágat és erre krepp papírból szalagokat kötöttek.

A májusfát a hónap végén vették ki a legények, ekkor illet behívni és vendégül látni őket.

A szokás módosult változata él ma a faluban. Néhány legény állít még fát a kedvesének, de inkább az édesapák állítanak májusfát a kislányuknak. A kocsmák előtt már nem állítanak fát.

 

Áldozócsütörtök

Húsvét utáni negyvenedik napon következik Jézus mennybemenetelének ünnepe.

E nap előtti három napot keresztjáró napoknak nevezték. A falu végén levő három kereszthez (Sipos, Farkas és az Ádám kereszthez) váltakozva mindennap máshoz mise után a körmenet kiment. Rózsafűzért, litániát mondtak. A keresztnél négy égtájnak fordulva mind a négy evangéliumot felolvasta a pap.

Ez a szokás az 1950-es évekig volt megtartva.

Pünkösd

Pünkösd neve a görög „pentekosztész” ötvenedik szóból ered. Mozgó ünnep, a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep.

A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Pünkösd az egyház születésnapja.

Pünkösdi népszokás volt a pünkösdi királynéjárás. Ez már csak az idősebb korosztály emlékezetében él.

„Négy nagyobb lány tartotta a rózsakendőt sátorként a kiskirályné feje fölé. A királyné fehér ruhát viselt, kezében virágszirmokkal teli kosarat és feszületet tartott. A kiskirályné mindig az lehetett aki legutoljára volt elsőáldozó. Házról házra jártak és köszöntöttek.

Négy lány énekkel feleli:

                        Tüzes nyelveknek szólása, úgy mint szeleknek zúgása

                        Leszállván az ő fejükre nagy hirtelenséggel.

                        Betellenek Szentlélekkel, kezdenek szólani nyelvekkel,

                        Mondván nékik a Szentlélek, hagyják megszólani

A kiskirályné ének közben virágszirmot hintett.”

A köszöntés végén ajándékot kaptak. Ez a szokás az ötvenes évek végén szűnt meg.
Szentháromság vasárnapja

 

A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe. Szil központjában szobrot állítottak tiszteletére.

Régen a hívők, amikor elmentek előtte köszöntötték: „Dicsértessék Szentháromság.”

  1. SZENT IVÁN HAVA

Úrnapja

A Szentháromság vasárnapját követő csütörtök  az Oltáriszentség ünnepe.

A szili templom búcsúja az Úrnapjához kapcsolódik, ugyanis a templom az Utolsó vacsora és az Utolsó vacsorán bemutatott Oltáriszentség tiszteletére van felszentelve. A templom főoltára Jézust ábrázolja kezében az Oltáriszentséggel.

Az úrnapi szertartás csütörtökön zajlott. le.

„Németországban a XII-XIV. században keletkezett az a naptári szimbolikájú szokás, hogy az e napon tartott körmenete útvonalán egyenlő közökben 4 oltárt állítottak. Mivel az Oltáriszentség az <<Igazság napjának>>, Krisztusnak a teste, az útvonal a nappályát jelképezte, a négy oltár a nappálya és az év négy fordulópontját.”

Úrnapján a szentmise után tartották a körmenetet.

„A menetnek szigorú rendje volt: elől vitték a zászlókat, majd a gyerekek, férfiak, az egyház közösség képviselőtestülete, az elsőáldozó lányok, akik az előző nap összegyűjtött virágszirmot hintették, a ministránsok, a pap az umbellát alatt, majd az asszonyok és a lányok.”

A falu főutcáján, ahol a körmenet elvonult minden ház ablakában gyertya égett és négy helyen állítottak fel sátort, négy ház előtt. Az itt lakó hitbuzgó emberek általában a falusi társadalom gazdagabb rétegéhez tartoztak. A kis sátort zöld ágból fonták, virággal díszítették, belsejét fehér csipkés terítővel borították. A sátorba lévő kis asztalra Mária vagy Jézus szobrot, valamint gyertyatartót tettek. Mikor ideért a körmenet, a pap kezében az Oltáriszentséggel belépett a sátorba, felolvasta az idevonatkozó evangéliumot és áldást adott.

„Szilban a körmenet után hazafelé menet az úrnapi sátor zöldágából törtek egy darabot, és ez a lakásbeli szentképre került, előbb azonban az asszony szentelt vízzel felhintette a szobát.”

Az Úrnapi szertartást, körmenetet ma Úrnapját követő vasárnap tartják.

Az Úrnapját követő vasárnap a tulajdonképpeni búcsú napja is.

A búcsú a faluban nagy ünnep volt, komoly előkészületet igényelt. Mindenkinek megvolt a maga feladata. Az asszonyok, lányok elsősorban az ételekről gondoskodtak. Az ünnep elképzelhetetlen volt perec nélkül, ezért már hetekkel előtte elkezdték sütni. A faluban volt néhány asszony, akik jobban értették a készítés fortélyait, ezért ezeket az asszonyokat hívták el a házakhoz perecet sütni.

A rábaközi perec receptje:

„30 tojássárgáját kikeverünk 6 kanál cukorral, egy szarvassóval, egy csomag szaharinnal és két darab vaníliás cukorral. A lisztet elkeverjük 30 köröm nagyságú zsírral. A fehérjét ki kell verni habbá. Mikor jó habos beletesszük a sárgáját, lassan összekeverve szórjuk a zsíros lisztet (3-4kg). Locsoljuk meg 3 cl rummal. A tészta ne legyen kemény. Utána fél óráig verjük a fejsze hátával, mikor ütjük mindig egyfele hajtjuk. Végül kis pereceket vagdosunk és forró vízben kifőzzük. Másnap sütjük.”

A férfiak és a legények is részt vettek ebben a munkában, mert a meggyúrt tésztát a fejsze hátával kellett ütni, míg hólyagos nem lett. Ritmusra verték, néha tréfás szöveget mondva:

„Pe-rec-kö-ze-pin-a-luk.”

Az ünnepi ételekhez tartozott még a tyúkhúsleves, paprikáshús, kalinkó (fonott kalács), kugli és a rétes.

A lányok búcsúi ruhát varrattak. Általában kettőt, a gazdagabb lányok három ruhát is kaptak. Ezek közül az egyiket csak a templomba vehették fel, búcsú első illetve második napján pedig egy másik öltözet ruhát.

„A búcsú idejére a legények alkalmi társulásokat, úgynevezett >>céheket<< hoztak létre. A >>céhekbe<< azok a legények tartoztak, akik már előzőleg részesültek a legényavatás szertartásában. A falunak hat kocsmája volt. Minden kocsmának megvoltak a hozzátartozó legényei. Egy ósói legény nem ment a fősői kocsmába mulatozni. A kocsmáros feladatának érezte a legények maga köré gyűjtését, hiszen így számíthatott bevételre. Bort fizetett nekik.”

A legények búcsú előtt szombaton kimentek az erdőre zöld ágért. Ebből a kocsma udvarán elkészítették a „szint”, a sátort, amelyben másnap a mulatság zajlott. Ekkor hozták haza az erdőből a királyfát, amelyet a kocsma udvarán állítottak fel. A tetejére színes szalagokat kötöttek, valamint bort akasztottak rá üvegben. Ezt a fát tekintették a búcsú jelképének.

„Királyfának nevezték, mert ezzel tisztelték meg az ország királyát. A királyfánál versenyeztek a kisebb gyerekek, hogy ki tud felmászni rá és levenni a bort. ”

A búcsú előtti hetekben a legények összeszedték a céhpénzt, amiből a bort vásárolták és a cigányokat fogadták.

Búcsú vasárnapján délelőtt szinte az egész falu misére ment. Reggel hétkor az asszonyok miséje volt, tíz órakor pedig a nagymise.

Délelőtt illetve ebéd alatt ún. rétes szedő muzsikus cigányok járták a házakat, elhúzták a gazda nótáját, ezért várták a fizetséget (ételt, pénzt).

Az ünnepi ebéd után a legények a kocsmáik udvarán gyülekeztek, ahol még egyszer elpróbálták a karéjt a cigányokkal, majd elindultak a templomba a litániára.

A litánia végeztével kivonult mindenki a templom elé, ahol a pap engedélyt adott a búcsúi mulatság megkezdésére, átadva  a legényeknek egy demizson bort. Ezzel a gesztussal befejezettnek tekintette a vallási ünnepet, áhítatot és engedélyezte a szórakozást, vidámságot. A bor átnyújtása jelképe a mulatság megkezdésének.

A céhscsoportok a megszabott helyükön egymás melletti körökben helyezkedtek el, a zenészek mögöttük állva. A külső karéjban a „céhslegények”, belül az első legények, a kör közepén a regruták táncoltak hosszú színes szalagos kalapban. (regruta: olyan legény, akinek megtörtént a besorozása és a behívót várja).

A múlt század végén illetve a század elején a lányok álltak a kör közepén, de ez megváltozott és a lányok kívülre kerültek, ott várták a táncba hívást.

Az egymás melletti körök nem mindig együtt táncoltak. A legények intettek a lányoknak, így hívták táncba őket.

A csárdást követően a legénybandák a kocsmába indultak vissza a menetiránynak háttal táncolva, dusozva haladtak. A lányok kísérték őket. Útközben 3-4 helyen megálltak (paplak, jegyző, orvos) „elverték a karéjt”. Közben hangosan kiabálták a lányok:

                        „Házasodj meg ha meg akarsz, végy el engem, ha el akarsz,

                         mert ha engem elszalasztasz, ilyen rózsát nem szakíthatsz”

                        „Özvegy ember házasodna, de nem akad egy bolondra,

                         mert az özvegy olyan rózsa, csak egyszer nyílik egy hónapba”

A kocsmához érve a szín alatt még egyszer eltáncolták a karéjt, majd elénekelték a Himnuszt, így kezdődött meg a búcsúi mulatság.

Este 6-7 óra körül a zenekar vacsoraidőt tartott. Ilyenkor a céhslegényeket meghívták a céhslányok vacsorázni. A vacsora után hajnalig tartott a táncmulatság.

Másnap hajnalban miután a legények hazakísérték a kedvesüket visszamentek a kocsmába. Reggel 5-6 óra körül indultak el a cigányokkal együtt perecet szedni. Énekelve mentek végig az úton és vittek egy hosszú botot, nyársat, és arra fűzték fel a perecet. Ha olyan házhoz értek, ahol olyan lány lakott akit előző este megtáncoltattak bementek és énekeltek:

Ezután a gazda megkínálta őket borral vagy pálinkával és kaptak 2-3 perecet. Ahol több lány volt, meg is táncoltatták őket.

Perecszedés után a legények visszamentek a kocsmába és innen vonultak a templom elé, hogy mise után ismét eltáncolják a karéjt. A kör közepére a nyársra fűzött pereceiket helyezték el. Később a pereceket megvette a kocsmáros vagy elosztogatták, cigányoknak adták vagy megették.

Ebéd után folytatódott a búcsúi mulatozás. Éjfélkor ismét eltáncolták a karéjt, a búcsút a Rákóczi-induló zárta.

A következő vasárnap tartották a kisbúcsút. A kocsmáros megvette a sátor zöld ágát, ebből a pénzből mulatoztak a legények. Másnap a királyfát ledöntötték.

Mindez, amit a fentieken leírtam az 1950-es évekig történt így, ma a Hagyományőrző Néptánccsoport tagjai elevenítik fel a múltbeli eseményeket (karéjtáncolás, királyfa állítás, perecszedés).

Szent Iván-nap

június 24.

.

Ezen a napon ünnepelték régen az új évszakot, a nyári napfordulót, a Napot. E jeles nap szokása a tűzgyújtás. Azt tartották, hogy az e napon meggyújtott tűz megvéd a jégesőtől.

E nap lényeges mozzanata a tűzugrás, melynek  szerelemvarázsló célja  volt.

Tóth Katalin 1975-ben történt lejegyzése alapján Szilban a következőképpen történt a Szent Iván-napi tűzgyújtás és tűzugrás:

„Szent Iván napján eset (jún.24.) régen meggyújtották a tüzet Szilban a falu végén. A tűz egyik oldalán a legények, a másikon pedig a leányok álltak. Mögöttük a menyecskék és az idősebb asszonyok. A tűz meggyújtása az alábbi szöveg éneklésével történt:

                                   Megrakjuk, megrakjuk,

                                   Négyszögűre rakjuk,

                                   Csak addig el ne aludj,

                                   Míg én nálad leszök.

                                   Míg én nálad leszök,

                                   Addig énekölök

                                                           /Tóth Bálintné, 1896/

A legények és leányok összeéneklése a következő szövegű dallal történt:

                                   Rózsafa nem magas,

                                   Ága elágazott,

                                   a tengeren áthajladozott,

                                   A tengeren áthajladozott.

                                   Egyik ága hajlott ……………….udvarába,

                                   Másik ága hajlott ………………udvarába.

                                   Ki ökrei esznek a nagy hegy alatt?

                                   Ej, ott is esznek a ………………-é.

                                   Fordítsd …………….., fordítsd az ökreimet,

                                   Majd én is elfordítom a te ludjaidat.

                                                                                         /Perlaki Géza – Sipos Bálintné/”

  1. SZENT JAKAB HAVA

 Sarlós Boldogasszony

július 2.

Az egyház ezen a napon ünnepli Szűz Máriának, Szent Erzsébetnél tett látogatását.

Sarlós Boldogasszony a szegények, betegségben, szükségben szenvedők, fogságban sínylődők és a várandós édesanyák pártfogója.

A magyar néphagyományban, így a községünkben is az aratás kezdőnapjaként tartották számon.

„Szilban is Sarlós Boldogasszony napján volt az aratás jelképes kezdete. Az aratók misét hallgattak, mialatt eszközeiket a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és munkaeszközeiket. Ezután tiszta, ünnepi ruhában – vágtak a búzatáblán egy rendet, majd hazatértek ünnepelni. Az aratás szertartásos megkezdése után csak másnap fogtak a tényleges munkához.”

„A szentmise után a Pap-tagra kimentek az aratók. Ez az egyház földje volt. Minden arató levágott egy rendet. Végül le is aratták az egészet. A sajátját mindenki másnap kezdte el aratni.”

Illés napja

július 20.

A megfigyelés szerint ezen a napon gyakoriak a viharok, az égdörgés. A gazdák féltek ettől a naptól. Ezt szokták mondogatni:

„Illés, Mária Magdolna apostolok oszlása.”
 

  1. KISASSZONY HAVA

 Nagyboldogasszony napja

augusztus 15.

Mária mennybemenetelének és Magyarország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe.

A falu hívő népe szentmisére megy, ünnepnapnak tartják.

 

Szent István napja

augusztus 20.

Az első magyar királyunk ünnepe.

Délelőtt szentmisére mentek a hívek. A hívek hálát adtak, hogy az aratási munkát befejezték. A pap megszentelte az új búzából készült kenyeret.

„Mikor volt pék a faluban, a Boda Kálmán bácsi, ő sütötte a kenyeret. Ajándékba adta, a templomba nemzeti szalaggal átkötötték és a pap megszentelte.”

Ma is Szent István ünnepén délelőtt szentmisére mennek a hívek. Ekkor kerül sor a terményáldásra. A hívek hálát adnak az  év terméséért. A pap megáldja az új kenyeret. Az emberek kosarakba hozzák a megtermelt terményeiket (gyümölcsök, zöldségfélék, gabonafélék) és a pap ezeket is megáldja. Mise után a templom mellett található Szent István szoborhoz körmenetszerűen kivonulnak, ahol zászlófelvonás következik és a magyar illetve pápai himnuszt éneklik el.

  1. SZENT MIHÁLY HAVA

 Kisasszony napja

szeptember 8.

Szűz Mária születésének napja.

Az 1936-ban Szilhoz csatolt Kistata búcsúnapja. A sziliak is átmentek a délelőtti ünnepi szentmisére, valamint a litánia után kezdődő búcsúba.

A hívő asszonyok e napon, valamint szeptember 12-én Mária névnapján elzarándokoltak búcsújáróhelyekre, így Szanyba, Celldömölkre.

E napot Fecskehajtó Kisasszonynak is hívták, mert úgy tartották, hogy e napon költöznek el a fecskék.

Szent Mihály napja

szeptember 29.

Szent Mihály nap a gazdasági év fordulója.

E nappal kapcsolatosan szokás sem maradt fenn a faluban.

  1. MINDSZENT HAVA

 Vendel napja

október 20.

A jószágtartó gazdák és a pásztorok védőszentjükként tisztelik.

Tiszteletére nálunk is emeltek szobrot.

„1864-ben Budai Ferenc és Horváth Örzse állítatta, a nagy állatvész után, hálából.”

„Szilban a tréfás szóbeszéd szerint a falu Vendel szobrának kezében azért nincs pásztorbot, mert az egyik háznál állatvész pusztítván a gazda odafutott hozzá, a botot kicsavarta a kezéből, és ezt kiáltotta:

Minek ez neked, ha úgysem vigyázol a jószágra.

Ha állatvész pusztított, azt mondták:

Vendel viszi az állatot.”

E napon a szentmise után körmenet ment ki a Szent Vendel szoborhoz, kérték a közbejárását az állatok védelmére.
 

  1. SZENT ANDRÁS HAVA

 Mindenszentek napja – Halottak napja

november 1-2.

A halottakra való emlékezés napjai.

E két ünnep előtt mindenki rendbe teszi a szeretteinek sírját. Koszorút és virágot (krizantémot) leginkább fehéret visznek ki a sírokra. Régebben az asszonyoknak gondja volt, hogy otthon a kertben neveljen virágot a sírokra. E napokon  a halottak tiszteletére gyertyát gyújtottak.

Márton napja

november 11.

E nappal kapcsolatosan  jeles szokásra nem emlékeznek a faluban.

Erzsébet napja

november 19.

A legenda szerint alamizsnát vitt a szegényeknek a kötényében és az rózsává változott, amikor atyja kérdőre vonta. Erre emlékezve a templomba e napon rózsát szentelnek.

A hívők vihetnek haza egy-egy szálat.

Az utóbbi tíz évben vált szokássá.

Katalin napja

november 25.

Az ismert Katalin napi időjóslást nálunk is szokták mondani:

„Ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog,

ha Katalin kopog, karácsony locsog.”

Katalin napján tartották a Katalin-bált.

András napja

november 30.

András napkor kezdődtek a disznóvágások.

E napokban befejeződött a bálok, lakodalmak ideje, mert advent kezdete András napjához legközelebb eső vasárnap és utána már nem tartottak mulatságokat.

Készítette: Tóthné Boda Éva

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?