Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves vendéget, Szil község jubiláló ünnepségén.
Röviden szeretném felidézni az elmúlt 75 évben lévő főbb eseményeket, s emlékeket, emlékezetem alapján.
1932-ben létrehozták a Sportegyesületet a „Levente” szervezeten belül, s ennek keretében történtek a sportrendezvények.
Sportszámok:
- Atlétika
- labdarúgás
- lövészet és egyéb versenyszámok voltak.
A Leventék a hét első napján a kultúrház elől szakaszonként vonultak a sportpályára. Az első szakasz mindig a bevonulás előtt álló fiatalokból állt. Ezeket követte még három szakasz korcsoport szerint.
Megjelenésük kötelező volt.
A sportesemények járási szinten történtek. Az időben is a legkedveltebb sportág a labdarúgás volt. Emlékeim szerint – mint gyerek – emlékezem egy-két labdarúgó sporttárs nevére:
- Kapronczai Géza
- Patyi Imre
- Kovács Jenő
A háború után ez a Levente szervezet megszűnt.
A sportegyesület továbbra is megmaradt, felnőtt szinten is tevékenykedett. 1949-ben az iskolák államosítása után létrejött az úttörő szövetség. Nálunk és végtelenül nehezen ment a szervezés, mert a szülők idegenkedtek az új szervezettől. Mivel a szervezet tagságához kötötték a labdarúgást, egyre többen léptünk be az úttörő szervezetbe. Így a labdarúgásból is megalakult a fiatal csapat.
Ekkor községünkben három futballcsapat működött. A legsikeresebb a felnőtt csapat volt, melyet ma „Arany” csapatnak titulálnának.
A csapat tagjai között voltak mezőgazdasági dolgozók és középiskolás tanulók. A csapat tagjaiból néhányat megemlítenék:
– Patyi Imre bácsi – kapus, akit később Matusz Lajos bácsi váltott fel.
Ritkán akadt olyan hátvédsor, melynek tagjai voltak: Kovács István és Kovács Ernő testvérek és Asbóth László. Középpályás sort alkotta: Sipos István, Gyurasits Ottó, Budai Ottó.
A csatársorból ki kell emelnem a nagy technikával rendelkező Nagy Zoltánt, akinek a gólgyártás volt a feladata, de a többi csatársor is kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
A csapat tagjai jó fizikai erővel rendelkeztek, mert az edzés helyett kaszálással és különféle fizikai munka elvégzésével készültek a következő meccsükre.
Nagy csapattal rendelkezett abban az időben Páli község is, amely riválisa volt csapatunknak. Néhány nevet itt is említenék: Szigeti Antal, Purgai Sándor és Farkas Ernő.
Ez idő alatt működött községünkben női kosárlabda csapat, melynek tagjai voltak: Bognár Aranka, Tóth Panni, Győri Lenke, Győri Ibolya, Domonkos Katalin, Tegelics Rózsi és még néhányan.
A csapat edzője, vezetője ifj. Keiser Pálné (Borika) volt. Egy-egy szezonban összesen 3 mérkőzést játszottak, mivel körzetünkben csak ennyi csapat volt.
Abban az időben öltöző még nem állt rendelkezésre, így Funtig Sándorék adtak lehetőséget, helyiséget az öltözködésre. Ettől függetlenül a labdarúgás versenyszerűen folytatódott, többször is járási bajnokságot nyertek. A csapat megszűnésével az öltöző is megszűnt Funtigéknál és az áttevődött Karakai Imre bácsiékhoz.
Az időben is nagy támogatást a kapott csapat, a közönségtől nem csak bíztatást, hanem anyagi támogatást is az akkor megalakult Ktsz., Áfész és egyéb szervezetektől, illetve magánszemélyektől.
Közben a járási pedagógus szakszervezet szervezésében 1954-ben örömünkre megrendezték, illetve megszervezték Szilban az I. Nemzetközi Úttörő Olimpiát, ahol a koreai és más nemzetiségűek is részt vettek. Minden sportágban versenyeztek. Meg kell állapítani, hogy kiemelkedő eredményt értek el a szili sportolók, akikből még itt vannak néhányan közöttünk. Pl. Budai József, Czigány László, Nagy Péter és a többiek. Az olimpia egy hétig tartott, még a szili sportolók is sátorban laktak. Hatalmas létszámmal vettek részt a drukkerek is. Főként a labdarúgó mérkőzések arattak nagy sikert. Szil csapata bekerült elsőként a döntőbe. A döntőt Csorna csapatával vívták. Sajnos a 2. helyen végeztünk, igaz egy kis technikai manőverezés miatt. Németh József testnevelő tanár egy nem megfelelő korcsoportú tanulót tett be a csapatba. A falu lakossága is jól érezte magát, mert a verseny szépsége mellett ott volt a „Laci pecsenye és a Sörtábor”
Az olimpiát szervezők közül említenék néhányat: Búza Gáspár, Jászay László, Kóbor Antal, Mátai Gyula. Mivel később labdarúgóink megnyerték a járási bajnokságot, felkerültünk a megyei I. osztályba, így a soproni körzethez soroltak bennünket, ahol több évig részt vettünk és nagy csatákat vívtunk.
Elmondhatjuk, hogy Szil községben mindig voltak lelkes futballisták és nagy örömünkre ma is ezt tapasztaljuk. Pedig elmondhatjuk, hogy a régi időben a futball labdát nem ismertünk, s megelégedtünk egy pöttyös labdával is.
Az elmúlt 75 év alatt volt több edző is emlékeim szerint: Kovács Lajos a nagy csapatnál, 1955 után Kiss Ernő, Keresztes István, Székely József, akik az edzősködés mellett még futballoztak is.
Néhány elnökváltás is volt. Szórádi József, Budai Győző, Bukovics István, Lengyel Lajos, Németh János, Kovács László, Kovacsics László, Szórádi József, Szórádi Gyula, Budai Gyula és jelenleg Domonkos Zsolt.
Ahogy egyre többet hallani a televízióból a nagy emberek szavaiból, hogy a labdarúgás szeretetének elsajátítása mindig a grundokon történik. Így volt ez nálunk is, mert az alsó rész az Árpád kertben gyakorolt. A labda hol a fának, hol a kerítésnek csapódott, de szívesen játszottunk.
A felső rész gyermekei szerencsésebbek voltak, mert azoknak rendelkezésre állt a vásártéri futballpálya.
Meg kell még említenem, hogy a grundon gyakorló fiatalok közül magasabb osztályba játszó csapatokhoz is kerültek Szil községből labdarúgók. Pl.: Sipos István ( Pápai Peruc), Domonkos Zoltán (Győri Dózsa), Kovács András (MÁVDAC Győr), Czigány László (Soproni Fáklya), Székely József (Győri Postás), Papp László (Szombathelyi SE.).
A labdarúgó szakosztály mellett teke és kézilabda szakosztály is működött.
TEKE tagjai: Somogyi László, Mesterházy József, Jakab Árpád, Kovács Ottó, Győri István, Boda Miklós és Domonkos Gábor.
A szakosztály járási szinten működött, majd későbbi eredményeiért felkerült a megyei III. osztályba. Két versenyző országos spartakiádon is részt vett: Jakab Árpád és Mesterházy József, akik ott a 6. helyet szerezték (Szolnok).
KÉZILABDA szakosztály: 1992-ben alakult, vezetőjük és edzőjük Kovács László volt.
Ez a csapat családias jellegű is volt, ahol anya és lánya együtt játszottak. A megyei II. osztályban vettek részt különdíj nélkül sosem jöttek haza.
Az elmúlt években rendelkezett sportegyesületünk egy ifjúsági cselgáncs szakosztállyal (fiúk és lányok). Taglétszámuk 26 fő volt. Eredmények: országos diákolimpia Ajkán, Lábatlanban, Oroszlánban, Zircen, jó eredményeket értek el. Nemzetközi versenyen is részt vettek Szlovákiában – Losoncon. Edzőjük Gombás Géza volt.
Jelenleg is rendelkezünk futballcsapattal, akik szívvel, lélekkel játszanak, képviselik községünket, köszönettel tartozunk nekik. Edzőjük Varga Róbert és Kajtár Jenő.
Meg kell említeni, ma nehezebb a helyzet, mint valamikor volt a csapatépítésben, mert akkor kb. 300 tanulóból lehetett válogatni, ma pedig sajnos ennek a töredékéből.
Megemlíteném azt is, és örömmel vesszük tudomásul, hogy a mázsaházból, cédulaházból – később a Tsz. Jóvoltából – épült egy korszerű öltöző, amely minden igényt kielégít. Nagy eredmény, hogy sportpályánk a magasabb szintű technikai fejlődést elérte a világítással.
Nem szabad elfeledkeznünk községünk nagy létesítményéről a tornateremről. Ez biztosítja ifjúságunk testi fejlődését és a felnőttek sportolási lehetőségét. A létesítmény támogatói: a Megyei, Járási Sportszövetség, a helyi Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága. A testnevelési órákon kívül itt rendezik meg a körzeti iskolai bajnokságokat (labdarúgás, kézilabda). Iskolánk labdarúgó csapata az idei évben is szép eredményt ért el, de elmondhatjuk, hogy azon kívül más sportágban is.
Tornatermünkben rendezik meg a felnőttek is sportversenyeiket pl. utcák-terek bajnokságát labdarúgás keretében. Különböző kupamérkőzéseket, ilyenek pl. Székely Kupa, Mejkli Kupa, Tej Kupa és a felnőttek körzeti kupáját is.
Meg kell még említenünk a „Öreg fiúkat”, akik szórakozás szintjén a különböző településekkel játszanak hétvégenként. Tagjai: pl. Zsarkó Antal, Jakab Árpád, Szórádi Gusztáv, Ádám Ferenc, Zsiray László, Domonkos Gábor, Kovács Ottó, Kajtár Jenő és a többiek.
Emlékeimből ennyit tudtam elmondani. Elnézést kérek azoktól, akik a sportban tevékenykedtek, de nevüket nem említettem, ez nem szándékos volt.
Engedjék meg, hogy befejezésük köszönetet mondjak minden sportolónak, szervezőnek, drukkereknek, támogatóknak, akik tettek és ma is tesznek Szil község sportjáért.
Sajnos vannak olyan személyek, játékosok, drukkerek, akik ma már nem lehetnek közöttünk. Javasolom, hogy 1 perces néma felállással adózzunk emléküknek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.